Egy újabb Ingyenblog.hu blog

A három hónap óta mutatványosként szereplő Orbán-kormány 2010 szeptember elsejei hatállyal tizenkilenc olyan megyei és egy fővárosi közigazgatási hivatalt hozott létre, melyek 2011 január 1-jétől kormányhivatalokká alakulnak át Több mint valószínű ,hogy 2011. január első napjaiban ezek élére -orbáni áldással- Fideszes-politikusokat nevez ki a parancsuralmat szolgáló első számú csinovnyik. Navracsics úr államtitkára (Szabó Erika) kijelentette, hogy a kinevezett ”megyefőnökök” és az általuk sorompóba állított Fidesznyik-hivatalnokok lesznek (így együtt) ” a kormány kinyújtott keze” (s persze marka is). A lényegében un. ispáni (fő, és alispáni) rendszer bevezetésével, az EU által szorgalmazott, -önkormányzattal rendelkező régiók helyett,- feltámasztják a hajdani királyi, majd nemesi, aztán un. polgári, (majd a két utóbbi keverékeként fungáló) vármegyerendszer egyik jog intézményét.

A múltban kurkászás és a csőlátás következményeként rálőcsölik az ország népének többségére (cselekedeteinkre, ”mozdulásainkra ”, s tán még a szándékainkra és a gondolatainkra is) a központi felügyelet, az állandó megfigyelés, valamint az egreciroztatás szervezeti és személyi feltételeit. Aktiválják a dirigizmust, az államigazgatásnak központi utasításokkal való bürokratikus módszerét. Azt a rendszert melynek főszereplői az ispánok,-majd a fő,-és alispánok voltak (s majd lesznek, szorosan együttműködve az adott megye rendőri, netán csendőri? Vezetőivel.)

Kik voltak hát az ispánok, akikhez hasonlókat kell majd elviselnünk?
A szláv span, supan, zsupán szócsoportból származó ispán (comes) szavunkkal nevezett személy, királyi tisztviselő, a területi közigazgatás vezetője volt a kora feudális Magyarországon. A 14.-15.századtól a 20.század derekáig a földesúri nagybirtokok, az uradalmak irányítóit szintén ispánnak hívták. A megyés ispán volt eredetileg a megye legfőbb bírája is.
A magán, és egyházi földesurak népei felett az Aranybulla (1922-évi V.tc.) szerint csupán pénz és tizedügyekben bíráskodhatott. Bűnügyekben a megye egész területén gyakorolta a pallosjogot. Ez a jogosítványa a nemesi vármegye kialakulása után a megyei törvényszékre szállt át.
A nemesi vármegyék kialakulásától (a polgári, s e kettőből kreált típusú 19.-20.századi megyék élén az 1950-ben létrehozott tanácsrendszerig), a központi hatalmat képviselő méltóság, a főispán állott. Kötelezettsége volt, első sorban az uralkodó érdekeinek képviselete. A főispáni méltóságot a király adományozta, gyakran valamilyen országos vagy udvari méltóságot viselő hívének akik közül egyik-másik nemegyszer több, egymástól távol eső vármegyének is főispánja volt.

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után rövid időre megyefőnökök kerültek a megyék élére, főispánnak a nagyobb kerületek közigazgatási vezetőit nevezték. A kiegyezéssel a tisztség újjáéledt. Az 1886.évi XXI. tc. szerint a főispán a belügyminiszternek alárendelt (s neki rendszeresen beszámolni köteles) olyan állami főtisztviselő, aki a kormány törvényhatósági képviselője lett. Működésének lényege a felügyelet és az ellenőrzés gyakorlásában állt, amely megillette őt az állami és az önkormányzati igazgatás fölött egyaránt.

A főispáni tisztséget és kötelezettségeket a Horthy-rendszer ”megtartotta”,- sőt a területi csendőri szervek tevékenységének igénybevételi jogával megtoldotta. A főispáni tisztség megszüntetéséről, -csakúgy mint az egész népelnyomást szolgáló ispáni rendszer eltörléséről,- az 1949.évi Alkotmány (XX.tv.),illetve a tanácsrendszert felállító 1950.évi I.tv.-rendelkezett.

Nem mulaszthatom el, hogy ispáni rendszer másik ”pilléréről” az alispánról szóljak: a vicecomest a 15.századtól a főispán nevezte ki familiárisai közül. Tekintettel arra, hogy a főispánok ritkán tartózkodtak vármegyei birtokaikon, az alispán a főispán tartós távolléte miatt viszonylag korán a vármegye első számú irányítója lett. A feudális kor vége felé, illetve a polgári korszakban, különösen a jogi ismereteket kívánó ügyek intézésére vármegyei jegyzőt, majd később főjegyzőt alkalmazott. A jegyző, lényegében az alispán legfontosabb helyetteseként, a megyei bürokráciát ellenőrizte.

A kiegyezés után (az 1848 előtti státusát visszanyerve) változatlanul az alispán maradt a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, a megye közigazgatásának vezetője, a tisztviselői kar főnöke. Hat évre választották, feladat és jogkörét az 1870 évi XLII. illetve az 1886.évi XXI. tc. határozta meg. Intézkedési jogköre volt minden olyan ügyben, amelyet jogszabály nem utalt más szervek hatáskörébe. Maradéktalanul végrehajtotta a főispán, a kormány és a közgyűlés utasításait, illetve rendelkezéseit.

Ez a legutóbbi az ispán-rendszer lényege: zokszó, ellenvetés nélkül végrehajtani és végrehajtatni Orbán és kabinetje utasításait. Most és mindörökké !. Ehhez kell (az önjelölt uralkodónak) ”Ispánia”.

Úgy néz ki, hogy az I.Ferenc József osztrák császár, majd az Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarország királya (1867-1916) által, az osztrák uralom elleni szabadságharc idején,-1849.március 4-én, -a morvaországi Olmützben (ma Olomouc) kiadott oktrojált alkotmány után, jövőre ismét lesz hazánknak, -nem idegenektől hanem a magyar nemzeti és polgári identitást kisajátító urizáló bagázstól és kenyéradó gazdájuktól „származó”(új) oktrojált, (ránk erőszakolt) Alkotmánya. (Itt kell mellesleg megjegyeznem, hogy, -véleményem szerint- az 1949.évi XX.-as törvényünk „eredeti szövege”,melyet, „sztálini alkotmánynak” szokás nevezni, nem oktrojált, hanem, a szövetségi rendszerre, a tagköztársaságokra és más speciálisan szovjet-orosz viszonyokra vonatkozó, némi keleti szláv szokásjogot is elismerő előírások kivételével, a lényeget illetően, a Szovjetúnio alkotmányának az erőszakosan egypártrendszerűvé alakított Magyar Köztársaság országgyűlése által adoptált alaptörvény, azaz első a törvények között.

Az olmützi okmány (értsd alkotmány) a császár és miniszterei (akik kötelesek voltak a Birodalomban, -legfőként a magyarországi tartományban- történteket, a besúgók napi jelentéseit tömörítve, a munkamániás Ferenc Józsefnek írásban jelenteni) hatáskörébe vonta a külpolitikát, a felsőoktatást, az egyházi, hadi, pénz, rendőri, ipari, kereskedelmi, valamint közlekedési ügyeket. Az öt tartomány (1.Magyarország, 2.Erdély a Partiummal, 3.Horvátország, Szlavóniával, a Muraközzel és a Tengermellékkel, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság, 5.katonai határőrvidék) képviselőiből álló új Birodalmi Gyűlés a törvényhozó hatalmat (az uralkodói dominancia előtt ez esetben is fejet hajtva) a császárral együtt (?!) gyakorolta volna, a kormányzást, azaz a végrehajtó hatalmat viszont teljesen az uralkodó jogának nyilvánították. (Az oktrojált alkotmány a birodalom nagy részében felháborodást váltott ki .1851 december 31-én a Szilveszteri Pátenssel visszavonták.)

Tekintettel arra, hogy a kilátásba helyezett új alkotmány majdani, tényleges mibenlétéről homályos utalásokon, hangzatos frázisokon túlmenően az állampolgárok és a témában illetékes szakma tudós képviselői jóformán semmi biztosat nem tudnak, okom van azt gondolni, hogy Orbán a 263 (nagyságos rangú) képviselő mamelukjával, az olmützi alkotmányhoz hasonlóan egy, -természetesen nem császári, hanem első menetben prezidenciális, rendszer első embere kezében összpontosított abszolút hatalmat, és a Horthy-éráéhoz hasonló- politikus „főispánnal”, pártkatona „alispánnal” felügyeltetett megyéket, a hajdani királyi, majd „nemesi”, illetve polgári vármegye rendszer keverékét, és azok apparátusait, valamint a „kegyelmesek” ( pl.: 99 tagu) felsőházát kényszeríti ránk

A nagy állami tarvágás után (aminek még nincs vége, hisz állnak még a régi önkormányzatok), Orbán -biztosítva magának a kinevezés kizárólagos jogát-, majd ebben az „aranykalitkában” helyezheti el a nagy egyházak főpapjai, és a közjogi méltóságok mellett, az állami státuspiac felosztásából,- (lehet: kérésükre?,) eleddig kimaradt:
1.Mecénásait ( pl. az MLSZ-es, OTP -s Csányit, GYOSZ-os, ECHO-s Szélest, az etyeki Gránitos szomszédot, stb.),
2..A miniszteri, vagy államtitkári székre orbáni ígéret folytán számító, -ám eleddig hoppon maradt szakszövetségi vezetőket (pl.: a MAGOSZ-s Jakabot, az IP-KER-Kamarás Parragh-ot, stb.),
3..A tudományos és művészeti elitből a kulcspozíciókban lévő „pártfogóit” pl.: egyetemi tanárként, vagy ”rendes” ill. „Széchenyi-”-akadémiai tagként, stb fungáló híveit (pl.:Csaba Lászlót, Bod Péter Ákost, Pozsgay Imrét, Jeszenszky Gézát, Makovecz Imrét, stb.) valamint a kialakítani tervezett „hivatás rendek” vezetőit,
4.A „haza őszét” -Borosst,- valamint azt aki az előző életében valószínűleg zseni volt, de most csak Demeter Ervin (Copy r.b.: Veress J.), továbbá Mikolát a nemzet főorvosát stb.), továbbá :
5. A gyűlései pódiumának díszpintyeit: Kudlik Júliát, Sulyovszky Szilviát, Kondor Katalint,- és a kakadukat: Kerényit, Eperjest, Csekét, és -hogy inkább bársonyszékben üljön mintsem még egyszer „padlót fogjon”- (mert.pl.: nem választják meg orbáni nyomás ellenére sem MOB -elnöknek ) Kovács Kokót, stb.

Jelölt van zsákszám. Az, hogy kik lesznek a „befutók” azt majd egy újabb felcsuti castingon dönti el a vezér. Az elmúlt két, két és fél hónap alatt a kontár-kormány ”jóvoltából” burjánzásnak indított demokrácia deficiten túl,- számomra az a félelmetes hogy a 2011-es költségvetés sarokszámainak titkolása (netán kidolgozatlansága) vagy pusztán a kölcsönt adók természetes jogaival élő IMF és az EU által, az orbáni 29 pontos fércmű- ismeretében fedezetlennek minősített 3-400 milliárd körüli eleve kudarcra ítélt alkudozás) miatt, senki sem tudja, hogy a ”Felcsuti Alkotmánnyal” együtt még mit fog még ránk lőcsölni a ”fő-Vezír” és 263 mamelukja.

Fuvallatok a fogalomgyalázó kényúr felől

Úgy vélem, mostanában felgyorsult, s egyre több bajt hoz ránk az idő., s lehet egészen 2011 tavaszáig, A köztársasági elnöki inaséveit most kezdő, Schmitt Pál szerint, -az államszervezetet a kiismerhetetlenségig átalakító, a tömeges kirúgásokkal együtt járó rombolásban tobzódó Vezér terveit és elvárásait, a preambulumot és a tartalmát illetően, azt túllicitálva-, az új alkotmány elkészül, és az Országgyűlés március 15.-ig el is fogadhatja azt.

Ha fúj a messzi Vértesalja felől a fél Dunántúlon átrohanó északi szél, azt érzem, -s nem halucinálom,- mintha a fülembe susogná, hogy a dölyfös al, majd felcsuti győzködi önmagát és üzeni: ”Kényúr leszek, ez a mesterségem. És a Jóisten majd megbocsát; ez meg az ő dolga.”(Oszt jónapot?) Ezt először, -állítólag- Nagy Katalin, de nem kizárt, hogy saját patent, vagy valamelyik (mert mindig annyi van neki, amennyi éppen az adott helyzetben, lásd. kampány-gyűlésen kell) vallásának tanácsadásra jogosított éceszgébere, -mint amelyen a magát, ill. pártját, (ami de facto nincs), csupán a Fidesznyikek farzsebében a parlamentbe „csempészett” frakciója van) a katolikus egyház lándzsájának nevező Semjén, vagy a hepciás református (ha még lelkész ) Balog.(h?) mondta.

Mondom ezt azért, mert az elmúlt 20 évben Orbánból és tanácsadóiból (beszédíróiból?) dőltek az általuk ferdített, pejoratívvá csúfított szavak és fogalmak, a képzavarok és a ”dodonai”, két vagy többértelmű bla-bla. No meg a mostanában már kontra produktív dakotázás. Most-terjedelmi korlátok miatt, csak. egy példa: „Nem tisztelem, csak tiszteletben tartom,”/sic!/- mármint az Alkotmányt;..
.Azt hiszem .nem kell indokolnom: ez a mondat/rész/ olyan mintha a tagadás tagadása, lenne, vagy ahogy Cicero mondaná Orbán pérédikációinak legtöbbjére: „Verna et voces, praetereque nihil” = Nagy szóáradat és semmi más.)

Egy fennkölt fogalom meggyalázása az, ahogy a nyelvújításkor (1815-ben) névszóképzővel a forr-ból létrehozott ”forradalom” szavunkat Orbán egy számára nagymértékben előnyös, parlamenti választási eredmény hamis fel dícsérésére használta.

Magyarországon ez év Tavaszán semmiféle forradalom nem zajlott le.A forradalomak ugyanis mindenütt azonos a ”tuljdonsága”, azaz a politikai hatalom, illetve társadalmi, gazdasági rendszer megdöntésére irányúl, s rendszerint fegyveres harc formájában nyilvánul meg. A forradalmak véget vetnek egy rendszernek, és újat teremtenek. A tavaszi magyar választás azonban nem a parlamentáris rendszerről szólt, hanem a parlamenti mandátumok elosztásáról. Különben pedig a forradalom kifejezést eleddig magyar vonatkozásban, -jelző nélkül- kizárólag az 1848-as és az 1956-os, világraszóló össztársadalmi forrongásokról szólva használtuk, (az 1918 -as forradalom ezekhez hasonlítható de tartalmilag nem azonos, és még ideje korán az „őszirózsás”jelzőt kapta.)

Ahhoz, hogy valaki a 8 millió jogosultból 2.7 millió szavazatával -a szavazásról szóló törvény aránytalanságának segítségével- parlamenti többséghez, s ezzel a Vezér korlátlan hatalomhoz juthatott, nem jogosult meggyalázni a számomra fennkölt fogalmat, és azt forradalomnak nevezze. Ehhez vagy handabandázó hordószónoknak, vagy tudatosan gátlástalannak, populista demagógnak kell lennie. Ez utóbbiakról a bizonyítványt maga Orbán állította ki önmagáról. A tény speciális orbáni gyalázatosság, mert -kérdem-, el tudja bárki is képzelni, hogy a revolution szavukhoz az angolok, vagy a révolution szavukhoz a franciák önkényesen, -otrombán – hozzányúljanak?)

Félek azonban, hogy azt amit Al-és Felcsút,- az Orbán-lak- felől fúj fülembe az északi szél, valóra fogja váltani a gazda,- mert ellene nem elég cikkezni és a perifériára szorított baloldali médiában fel-felfortyanni. Egyebek közt egyenlőre, azt is lehetne, kell/kellene tenni, hogy tömegesen csatlakozva a Demokratikus Charta mozgósító felhívásaihoz-kigúnyoljuk és ország-világ előtt nevetségessé tesszük a félművelt pártvezért. Nekem is mint annak idején Martin Luther Kingnek és másoknak, van egy álmom. Mégpedig!

Még az „új” Alkotmány előterjesztése előtt észhez kellene térnie a magyar választók többségének (mintegy 4-5 millió embernek) és létrehozni (egyenlőre jobb név híján) egy alkalmazottakból, bérből, fizetésből élőkből és nyugdíjasokból álló 21.századi Új Magyar Önvédelmi Népfrontot, amelynek akár a téli, akár a kora tavaszi utcán már meg kellene mutatnia erejét, amely (békés de határozott eszközökkel, pl. sztrájkokkal, gyakori tömegtüntetésekkel, majd szembefordít Orbánnal.

Ez mellett perverz(?) vágyam, az hogy álmomból egy jobb, és szélsőjobboldali tüntetésen, az Orbán mielőbbi „elkotródását” sürgető hangok ébresszenek fel.

Akár Orbán füttyentésére vagy távirányítójának kakukkolására (is) működő 2/3-os Fidesz-KDNP frakció, -úgyis mint az autarchikus kormányfő szervienseinek bandériuma- az Alkotmány megreformálásának címén és ürügyén, -in species a vezér vazallusaira és a milliárdosok top 100-a között szereplők némelyikére,- megfelelő állam ,-és alkotmányjogi erudició nélkül deformálja az alkotmányt. A „deformációs düh” módosítási javaslat-dömpinget zúdított az ellenzékre. Jószerivel annyi időt sem hagyva nekik, hogy (akár éjjel-nappal teszik akkor se) tudják elolvasni, a (joggal való visszaélés gyanúját felkeltően, egyéni képviselői indítványként bezúdított) javaslatokat.

Az ilyen és hasonló ügyek-esetek szerintem gyalázatos stiklik, a parlamentális demokrácia megcsúfolását jelentik .Az a végső céljuk, hogy a demokrácia szükségtelenségét a választóknak bármilyen eszközzel, akár gyalázatos úton (p.l: a politikai ellenfelek permanens fenyegetésével immár verbális üldözésével), de a hatalom-megtartás szempontjából eredményesen, demonstrálják. A végcél több mint sejthető: a korlátlan hatalmat, ”trükközés nélkül” és nyílvánosan egy kézben központosító államforma (a parlamentáris elnöki köztársaság, vagy a végrehajtó hatalmat is magához ragadó királyság ( ?!) néhány éven belüli ”megvalósítása”.

Attól tartok, hogy az Alkotmány folyamatban lévő deformálása eljut addig, a gyalázatos „kunsztstikli”-ig”, amíg (a jogi és történelmi értelemben alkotmánynak korábban sohasem tekintett, de a primus inter pares elvét érvényesítve törvényként elismert Aranybulla /1222./ átfazonírozásával Ferenc József császár és magyar király eljutott. Isten kegyelméből stb. urunk és uralkodónk, az 1867.évi II. törvénycikkely 1.paragrafusában,-miután hangsúlyozta, hogy minden korábbi törvényt, szokást stb. megtart, leszögezte: „kivéve mindazonáltal dicsőült II.András 1222-ik évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: ”Quodsi vero Nos ”-ezen szavakig: ”in perpetuum facultatem.” Magyarán: a már korábban megszüntetett ellenállási záradék érvényességét nem ismeri el. Nosza! Mit jelentett ez? Szigorúan jogi értelemben a paragrafus értelme: kiegyeztünk, a nemzet megbékélt az uralkodóval, az uralkodó megbékélt a nemzettel, s tiszteletben tartja a nemes magyar hagyományokat, szokásokat, törvényeket, kivéve az 1222-ben kelt ellenálllási záradékot. Kiegyeztünk, nincs szükség, -és lehetőség sem lesz,- további ellentmondásra , ellenállásra. Nekem úgy tűnik ennek a másfél száz évvel ezelőtti állapotnak az előkészítése a legújabb magyar abszurdnak tekinthető.

A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat, és ennek a tacepaónak a szellemét, -a még létező, de (akár csak két-három tagját illeti, akkor is joggal általánosítható), hogy az üldözőbe vett baloldaliak ébredező ellenállásának, későbbi (poltikai, s tényeken alapuló verbális!) ellentámadásának megelőzését, lehetetlenítését előíró alkotmánybéli törvényhely lesz.
Dr Györky Zoltán

Versailles-i epizód

1789.július 14-én XVI. Lajos (Bourbon Louis Auguste,uralkodott 1774-től 1793-ig) egyetlen szót írt a naplójába: ”Rien” (Semmi) A történészek ezt mindannyiszor azon tény komikus tüneteként írják le, hogy a király milyen szerencsétlenül eltávolodott a politikai realitástól. Pedig nem erről volt szó. Ez ugyanis nem napló volt, inkább csak egy olyan füzet, amelyben Lajos listát vezetett az általa lelőtt vadakról. Mivel újabban megakadályozták kedvenc időtöltésében, aligha tudta volna ennél a ”Rien”-nél ékesebben kifejezni mostoha helyzetét. Kétségtelen persze, hogy magának kereste a bajt. Még az un. ”Labdaházi eskü ” után is sok lehetősége lett volna, -hogy amint azt Mirabeau (Honore-Gabriel Riquetti), és Necker (Jacques,- akinek az elbocsájtása nagy részben oka volt az eredetileg népfelkelésként jellemezhető erőszakos események kirobbanásának) szerette volna, hogy létrehozzon egy igazi alkotmányos monarchiát. De lehetőségeit elszalasztotta. Ami még rosszabb, Lajos vagy gyámoltalannak mutatkozott, vagy álnokul reakciósnak, úgy mint Necker (az állami-királyi pénzügyek direktora,-) elbocsájtását megelőző katonai előkészületek során.

Tizennegyedike estéjén La Fayette sógora és forradalmár társa, Noailles vicomt beszámolt a nap eseményeiről a Nemzetgyűlésnek Párizsban. Mielőtt a Nemzetgyűlés továbbította volna a királyi katonaság ellen fegyveres támadásra készülődésről szóló információkat a királynak Lajos megelőzve őket bejelentette, hogy már elhatározta a csapatok kivonását Párizs központjából Sévresbe és Saint – Cloud-ba. Szomorúságának és hitetlenségének adott hangot, amiért bármiféle, a katonáknak adott parancsok vérontáshoz vezethettek, de nem ajánlotta fel, -amint a Nemzetgyűlés szerette volna,- Necker visszahívását. Még később aznap este megérkezett két párisi elektor, akik megerősítették a Noailles által mondottakat, de úgy tűnik, hogy a történtek teljes súlya még nem volt világos a király számára. Még később ,ugyanezen az estén La Rochefoucauld-Liancourt herceg, aki szintén La Fayette köréhez tartozott, arra kérte a királyt, hogy fogadja őt a magánlakosztályában. A honpolgár-nemes közölte elsőként Lajossal a Bastille elestének hírét.

”Mi ez, lázadás?”-kérdezte a király, mire Liancourt azt felelte:”Nem, felség, forradalom.” (Ezt mondta, mert ő már akkor tudta azt, amit a túlhatalomhoz jutott magyar pártvezér nem tud, vagy hallgatással hazudva nem akar tudni:, -hogy t.i.: a forradalom .-egy. két kivétellel, mint. amilyen pl.: a csehszlovákiai „bársonyos” rendszerváltás volt, a politikai, illetve társadalmi, gazdasági rendszer megdöntésére irányuló ( fegyveres!) harc, s azt -szerencsénkre- nem egy pártvezér által manipulált tömegemberek fülkék homályában szavazólapra írt ikszeivel vívják.)

A király ekkor fogta fel az események teljes horderejét, ami polgári forradalommá radikalizálódva megdöntötte a Bourbon-monarchiát, az arisztokrácia politikai hatalmát, és (a később „érkező” Napóleon” által sem akadályozva) kaput nyitott a franciaországi kapitalizmus kibontakozásának.

A Francia Köztársaság nemzeti ünnepének napján, -július 14-én,- többek közt ezzel a pillanatképpel emlékezve gondoltam tisztelettel a világ történelmét döntően befolyásoló francia polgári forradalomra, mert ez volt a FORRADALOM . AZ IGAZI
G y ö r k y Zoltán

Borzongás a jelenkortól
Hetvenen túli vagyok és (persze) korszerűtlen a mai 25-35 évesek szemében. (Nem csak politikai ellenlábasaim, hanem némely -magát baloldalinak maszkirozott– tapasztalatom szerint metamorfózisra egy jó állami stallumért bármikor hajlandó ifjú karrierista szerint is.) Hogy miért? Azt hiszem azért, mert nem hiszek abban, amiben ez a korántsem progresszív, hanem a levitézlett konzervatív múlt nézeteit hirdető, (de kínjában mégis a megelőző kormányzat konvergencia- és válságkezelő programját végrehajtani kénytelen) „új” túlhatalom vezére, familiárisai, vazallusai, lakájai és a populista ígéretekkel manipulált tömegemberek hisznek., pl.: a török és a Habsburg uralom ellen még „használható”, de a 20 század közepén jelentőségét vesztett s ma már bel és külpolitikailag egyaránt kártékony Szent Korona-eszmében, stb.

Nem élvezem azt, amiért ez a kor lelkesedik. Nem vetem meg, sőt pártolom és védeném, akit/amit jogtipróan vagy erkölcstelenül, önkényesen elítél(ne). Nem élvezem és nem hiszek, a legfőbb erényeként látványosan igazolt és a jövőben még inkább igazolni szándékolt, a Tisza Kálmán, a Bethlen István, a Gömbös Gyula-féle politikusok, s főleg Horthy korának úgyszólván feltétlen tiszteletében, sőt borzongok tőle. Amikor Kondoros határában megláttam az út mellet reánk meredő négyöles Horthy-portrét, akkor eszembe villant, hogy a Horthy korszakban születtem és egy újabb Horthy-féle időszakban, -mert remélem nem lesz korszak,- halok majd /?!/ meg. Nem vagyok babonás. Nem hiszem, hogy komoly gazdasági, pénzügyi, etnikai stb. bajokat vezéri kézrátétellel, vagy kéz felemeléssel lehet gyógyítani. Az olvasás híve vagyok, nem a ráolvasásé. Irtózom a politikusok (vagy szöveg-gyártóik) által kreált „varázsszavaktól”,s különösen a képzavaraiktól.
Jócskán kaptunk belőlük Orbántól, Schmittől, és a sekrestyés „minőségű” Semjéntől. Nem szívesen törődök bele, hogy bizonyos jelenségekbe, amilyen pl: az „új” kormány és az akár a hitelnyújtásra képtelenné válásig a mérleg főöszeg alapon adóztatott bankok és a Járai-féle ”kivételezettek” kapcsolata. Egyenlőre megmagyarázatlan, -és az utolsó percig tiltakozni fogok az ellen,- hogy az „új kor” Nagy Varázslója, most és a jövőben megmagyarázhatatlanná avasson nagyon is egyszerű összefüggéseket, mint pl.: a „kölcsönvett” 29 pontos „röpdolgozat” és a korábban általuk szidott IMF-el ,és az évekkel ezelőtt a Vezér által még ”lesajnált” EU-val való kapcsolat kérdését.

Felháborít az ok és az okozat gyakori felcserélése lásd ,legutóbb a Lázár-féle antiszociális javaslatot. Nem ismerem el, hogy a jobbra (sőt szélsőjobbra) és a balra ágazó utak egy célhoz vezetnek lásd az abszurdnak beillő Nemzeti Együttműködés tacepaójának szövegét és célját.
Ha rá kerülne a sor, soha semmilyen inkvizíció pl.: amilyet „az elszámoltatás” illetve a Gyurcsánnyal való ”leszámolás” előkészítésére hoztak létre előtt sem fogom kijelenteni, hogy a nap forog a föld körül.

Nyugdíjas vagyok (amit persze el lehet venni tőlem, -hiszen ez most már csak a „fülke-forradalmi” kormánytól függ), ”újságokba-író ”( s nem újságíró, -Copy r.b. Dr.Del Medico ) tehát a légynek sem tudok ártani vagy használni. Ám ami ma zajlik, jóváhagyásom és beleegyezésem nélkül (sőt mindezek ellenére) történik, és érte, ha valaki követelné (úgy, ahogy ezt tették velem s társaimmal, 1990-ben, holott a politikában sohasem, csakis a szakmánkban forgolódtunk) vagy kérné, akkor sem tudnék érte semmi néven nevezendő felelősséget vállalni, s róla jót mondani.
Györky Zoltán

A napokban több újságolvasó ismerősöm, mondott véleményt a magyar.-amerikai Houdini (alias Weisz Erik,) szabaduló bűvész metamorfózist láttató képességeivel vetekedő köztársasági elnökünkről, Schmitt Pálról, az eleddig itt-ott magas helyeken forgolódó többszörös elnökhelyettesről. Mintegy hangosan gondolkodva, magam is hozzászólok a Schmitt-témához.

Igaz, hogy békés a rendszerváltás során született megállapodás értelmében un. „gyenge” vagy ”puha” jogosítványokkal felruházott elnöke van Köztársaságunknak. Ha azonban ezeket az 1989.évi XXXI. törvénnyel módosított Alkotmányba foglalt jogosítványokat és a Kormány, illetve a miniszterelnök jogosítványaival „összeadják” kiderűl, hogy egy kézben összpontosult a hatalom. Aki ezt tagadja, az újabb hazugsággal terheli a kampányban tudatosan tett betarthatatlan ígéretekkel teli szemétládát.

Emlékezetes, hogy 1990 nyarán, Göncz Árpád jelölésekor- lefolytatott vita összegezésként, Antall József és Tölgyessy Péter egybehangzóan leszögezték a köztársasági elnök alapértékeit. Ezek: szaktudás, méltóság, pártatlanság Schmitt elnök -szerintem,- e háromból legfeljebb egynek tud megfelelni azzal, hogy a sarmőrből újabb metamorfózissal, „méltóságossá” válik. Ennek ellenére Schmittet köztársasági elnökké és a Magyar Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnokává öt évre megválasztotta 262 képviselő. Ilyet másért nem tehettek, csak jólétük és stallumok megtartásáért.

Az Alkotmány 30/A. §-a értelmében a köztársasági elnök, -akinek ki kell fejeznie a nemzet egységét, s őrködnie kell az államszervezet demokratikus működése felett,-:
a.) képviseli a magyar államot,
b).a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, ha a szerződés tárgya az országgyűlés hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges; c).megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket;
d)kitűzi az országgyűlési és az önkormányzati választásokat;;
e).részt vehet és felszólalhat az Országgyűlési és az országgyűlési bizottságok ülésein;ű
f).javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére;
g). népszavazást kezdeményezhet;
h).kinevezi és felmenti- az illetékes miniszternek a miniszterelnök útján tettjavaslatára az államtitkárokat.;
i).külön törvényben meghatározott szervek javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar Nemzeti bank elnökhelyetteseit és az egyetemi tanárokat, ;megbízza és felmenti az egyetemnek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat, megerősíti tisztségében a Tudományos Akadémia elnökét;
j).adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és engedélyezi viselésüket;
k). gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát;
l). dönt az állampolgársági ügyekben (!)
m).dönt külön törvénnyel a hatáskörébe utalt ügyekben.(Ez a ”gumiszabály ”amivel az 2/3-os többség akár vissza is élhet.)

Ha Schmitt elnök alkotmányos jogosítványait, illetve -csak,- a belügyi vonatkozású jogainak gyakorlását (miként függetlenségét, és azt, hogy nem lesz a kormány akadályozója) „felajánlja” Orbán miniszterelnöknek, akkor alkotmánymódosítás nélkül is elérik céljukat: az autarchikus államot
Dr Györky Zoltán
.
.

Mindenek előtt leszögezem, hogy az aki a Honvédelmi tárcánál Fidesz-pártkatonaként még (a 21.században, a teljes egyesülés felé lépegető Európában) a középkori (az Árpád-házi IV.Béla tatárjárás utáni uralkodása idejétől kezdődő) középkori magyar jogfejlődés által kimunkált, -immár
”okafogyott”- Szent Korona tan híve és annak dohot árasztó hirdetője, az szembe megy a köztársaság és a modern demokrácia alapeszméivel és követelményeivel. Következésképpen elvei összeférhetetlenek magas, -hadügyi- beosztásával. Állításával szemben, azzal tudniillik, hogy a „ demokrácia nem zárja ki a Szent Korona-tant”- csak addig lehet egyetérteni, amíg a Szent Korona tan nem ütközik törvénybe. Amig (akárcsak verbálisan ) nem veszélyezteti, nem sérti a Szent Korona által Werbőczi korában- „lefedett” ország-terület, valamint a rajta élő népességet, a nemzetközi ütközések és vesztes háborúkkal majd békediktátumokkal szétosztott Osztrák.-Magyar Monarchia, majd a király nélküli Magyar Királyság „utód,-illetve szomszéd-államainak” szuverenitását.

Azt azonban biztosra veszem, hogy a Szent Korona eszme eleve nem vette, és a feudalizmus (pl.: Werbőci István, -sz.:1458, elhunyt 1541-ben,- az eszmetan történetének alakítója) „idején„ figyelembe sem vehette (még ha az ógörög, rabszolgatartó társadalom demokráciája lett volna példaképe, akkor sem) a demokrácia lényegét.

A Szent Korona-eszme, -ahogy már sokszor leírtuk/leírtam,- hármas jelentéstartalmú,: lefedte:
a) a király illetőleg az állami főhatalom jogosítványait,
b) a hatalom gyakorlásában résztvevők kőrét,
c.) az ország területét.

Ezekből egy jottányit sem „engedett” az idők folyamán, sőt még az irredenta indíttatású 1940.évi XXVI. és XVIII., valamint 1941 évi XX.tc-kel Horthyék még „rátettek egy szívlapáttal”.A Szent Korona-tan jelentősége a köztársasági államformáról szóló 1946.évi I.tc. kibocsájtásával véglegesen megszűnt. S lám még most is él, mert azok akinek dolga lenne (politikusok, -még akkor is ha jobboldaliak, ha nem másért, hát azért mert a köztársaság jól tartott polgárai,- középiskolai és egyetemi oktatók-előadók, stb.) kimondani ártalmas korszerűtlenségét, ezt nem, – vagy korántsem eléggé,- teszik.

A Szent Korona- tan ellenkezik:

a).A Magyarországgal Párizsban kötött békeszerződésével, melyet a máig hatályos 1947.évi XVII.tc. emelt be a Magyar Törvénytárba,
b).Az Észak-atlanti Szövetséghez (NATO-hoz) való csatlakozásunkról szóló 1999.évi I. sz. törvénynyel,
c).Az Európai Unióba való belépésünkről szóló 2004.évi XXIX.törvény,-valamint
d).az 1999-ben korszerűsítve módosított Alkotmányunk szellemével és előírásaival.

Ennyi (szerintem) összeférhetetlenség miatt a köztársaság Honvédelmi Minisztériumában nem lett volna szabad politikai súlyú funkcióba helyezni Tóth László Józsefet. Ez nem bűn, talleyrand-i hiba.

Mindenkinek azt tanácsolom, ne legyen optimista a tekintetben, hogy a történelem-megítélését illetően kb.1945-46- ban- „lehorgonyzott” Boross Péter, -ha az ”új” alkotmány koncepcióját „készítő” vének tanácsának többi (bár jogvégzettek, sőt ügyvédi, vagy általános jogi szakvizsgával is rendelkeznek, de mégsem professzionális művelői az állam, és jogtörténet valamint az állam, és jogelmélet tudományának) tagja, nem akarja, vagy nem fogja (legalább a preambulumba, vagy az egyéb rendelkezésekbe) bepasszírozni a Szent Korona tan eszmiségét. Manapság sokan szeretnének kapni egy-egy narancssárga jó pontot. Majd stallumot (Különben is, ha elnöki köztársaság után királysággá avanzsálunk, az eszme, a koronával együtt ”kéznél lesz” ,s ez jól jön majd az abszolútórikus uralkodásra vágyakozó Orbán Vityának.)
G y ö r k y Zoltán

A Kormány által megrendelt elszámoltási procedúra jogellenességéről

A státuspiac felosztásában már korábban a szoclibek kormányzati magatartásának kiszimatolására kijelölt Balsai mellett két hasonszőrű Fidesznyiknek (Papcsák és Budai uraknak) nem jutott már a habitusokhoz illő, és szolgálataik anyagi elismeréséhez ”méltó” megbízatás, ezért Orbán kreált olyan stallumokat, amelyeket -úgy látszik- az Alkotmányban és „szaktörvényekben” megnevezett nyomozóhatóságoknál előbbre valónak. tekint.
Mellőzve az eljárásjogi törvényeinket, mindenek előtt ők jogosultak megállapítani, hogy a Gyurcsány, és a Bajnai kormány, (illetve e kormányok általuk önkényesen „kiszemelt” tagjai) követtek-e el ”hazafiatlan”, a maguk javára és az „emberek” kárára, büntető-bíróság által meg, illetve. elítélhető cselekményeket. Mondhatom, hogy ezek a szerepek méltóak és felemelőek az uborkafára felkapaszkodott ügyvéd urakhoz. Ugyanakkor azt is igazolják, hogy Orbánia a hatalomgyakorlásban, -különösen a jogalkotásban és a jogalkalmazásban,- nem előre hanem hátrafelé megy. Nemsokára visszajutunk a Kádári „puha diktatúra”, aztán a Horthy-éra majd a Monarchia,- (a Csemegei -kódex, azaz az 1878.évi V. tc- a büntető törvények gyűjteménye) korszakába, és úgy tűnik kénytelenek leszünk megismerkedni az újraélesztettnek kijelölt, hűtlenség (vagy ahhoz hasonló törvényi tényállás) definiciójával és gyakorlati alkalmazásával.
(Az említett kódex, a korabeli Btk.142-151-§-aiban szabályozott deliktum, azokat a cselekményeket foglalta magába, amelyek a „honpolgári hűség megszegésével” az állam működésének biztonságát veszélyeztették.)

Ne legyenek illúzióink. Erős ”új bal oldali” ellenállás híján mindez és minden más megtörténhet. Hiszen a választópolgárok (8 millió) 27 %-ának (2,7 millió) szavazataival (ami a rendszerváltók egymással szembeni bizalmatlanság miatt torzitja választási eredményt) elért kétharmados többséggel Orbán „házon belül” mindent megtehet addig, amíg az EU-val, valamint NATO-val, és főként az IMF-el és a Valutalappal szembeni kötelezettségeinek maradéktalanul megfelel. (Egyszer már megtörtént, s mostanában az IMF-el és az EU-val kapcsolatban folytatódik ”urunk színe változása”, – hiszen volt már Canossa járás és kontár-kormány némely miniszterének mea culpája is. bár -mint tudjuk,-”a róka a szőrét megváltoztatja, de a természetét nem.”)

A hatályos Btk.( 1978.évi IV .tv.) 145.§-a szerint a hűtlenség bűntettét az a magyar állampolgár követi el, aki állami szolgálatával……visszaélve….a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti. Nos, ezzel Orbán és a szimat-trió nem megy semmire. Éppen ezért valószínűnek tartom (nem kell hozzá nagy jóstehetség), hogy azután a jogszabály-módosító dömping után, amelyet,- ravaszul, sutba vágva a jogalkotásról szóló törvényt, (lábbal tiporva a nullum crimen, sine lege és a nulla poena sine lege elvét) az előzetes egyeztetés nélkül : nem sokat várat magára egyéni képviselői indítványként egy olyan BTK-t módosító egyéni indítvány, amit a jobboldali uralom fennállása alatt a mindenkori politikai riválissal szemben úri kedvük szerint -legalábbis a kutakodás és meghurcolás erejéig-,fel lehet majd használni. Hasonlat képpen mondom, -több mint valószínű,- hogy annál rosszabbra számíthatunk, mint amilyen az első nagy, szocialista-ellenes bírósági eljárás volt Magyarországon.

A Párizsi Kommün mártírjai és eszméi mellett 1871-június 11.-ei budapesti szimpátia-tüntetést követő két napon az Általános Munkásegylet 53 (más adat szerint 38) vezetőjét és aktivistáját, vették őrizetbe, akik közül 28 ellen hűtlenség címén vádat emeltek. A vádirat szerint az egylet a monarchia megdöntésére törekedett, de szerepelt a vádak között a szociáldemokrata eszmék terjesztése is. A tárgyalásra 1872.április 22. és 30. között került sor . A hosszú vizsgálati fogság miatt többen interpelláltak a parlamentben. A per végén a bíróság -bizonyítékok hiányában- felmentette a vádlottakat. Kivétel volt Pullitzer Zsigmond (ugye milyen sokatmondó név?), akit felségsértés miatt másfél évi -fogházra ítéltek. Akiket bűn-cselekmény hiányában felmentettek, a több mint egyéves fogva-tartásáért egy szó bocsánatkérést, és egy krajcár kárpótlást sem fizetett a Monarchia ill. a Magyar Királyság.

.Nem akartam tippet adni, hiszen manapság is divat,- hogy nem is kell más mint a (korántsem alapos) egyszerű gyanú és „politikai akarat”, s ilyen módon a politikai ellenfelet hónapokig tartó előzetes letartóztatás során egyrészt idegileg ki lehet készíteni, másrészt -időközben a médiában a családjával együtt- meg lehet (!) hurcolni. Mindezek tudatában én is azt vallom, hogy a nyomuló önkény ellen, -a parlamenti padot nap mint nap verve,- tiltakozni s vele szemben ellenállni kell minden lehetséges fórumon,.és ha kell -hasonlóan a FIDESZ nyolc éves (eredményes?) ellenzéki tevékenységéhez,- az utcán
dr. Gy ö r k y Zoltán

A „fülke-forfradalmi” kormánnyal több mint lojális Somogyi Hírlap június 19-i száma három kolumnás riporttal és egy 9X16-os fényképpel számolt be arról, hogy a fonyódligeti (egyébként „fizetős” és korántsem a legolcsóbb, -ami nem baj-) gyermektáborban több mint kétszáz olyan, az árvíz rettenetét, embert, házát, és állatait elpusztító kegyetlenségét átélt kisiskolás gyermek és kamasz üdült a 24.héten.

A gyermekeknek és közvetetten szüleiknek nyújtott, testet lelket gyógyító gyors segítségért minden elismerés megilleti azt a szervezetet vagy szervezeteket és személyeket, akik az üdültetést megszervezték ,lebonyolították. Mégis, több helyben lakó és nyaralóját éppen javító, nyárra előkészítő ismerősöm biztatására, és meggyőződésemnek megfelelően,- ezúton kifogást kell emelnem egy, -a szervezők által elkövetett, vagy eltűrt,- cselekmény, illetve .epizód miatt. A kétségtelenül állami, önkormányzati támogatásból (tehát az adófizetők pénzéből) és a lakossági pénzbeni adományokból finanszírozott üdülés során az utcáról, útról jól belátható területeken,- és ott ahol napközben megfordultak, a gyerekek olyan fehér pólót viseltek amelynek a mellső részén arasznyi nagybetűkkel díszelgett a felirat: „ FIDESZ NŐTAGOZAT”.

Nos, hihető, hogy amikor a 200 gyermek és kamasz az árvíz sújtotta lakóhelyükről (feltehetően egy rend ruhában) megérkezett, akkor éppen nem volt más és elegendő póló, vagy sport- dressz a sifonérban.
Ezért valószínűleg egészen véletlenül, csak a választási kampányból megmaradt, vagy előrelátóan, -éjt nappallá téve- az árvízkárosultaknak ”postamunkaként”- elkészíttetett s a FIDESZ-t első sorbani jótevőnek hírdető ruhadarabbal lehetett, -sporthoz, fonyódligeti vízparti sétákhoz felöltöztetni a csitriket meg a bakfisokat. Az is valószínű, hogy más szervezettől nem kaptak,- de lehet nem is kértek (pedig ha kérnek, akkor, mint számtalan más, de nem a tragédiával összefüggő esetben, reklámcél nélkül is kaptak). sportos felsőruházatban megjeleníthető támogatást,-hiszen így két legyet ütöttek egy csapásra. A „remitenda” is elfogyott és szereztek egy nagy narancssárga pontot annál az Fidesz ( s ezen „belül” KDNP-s) vezetésű államtitkárságnál, ahol az üdültető táborok nyári pályázatainak elbírálásával, és pedagógusok „létszámgazdálkodásával” foglalkoznak.

Nagyon kell félteni a Fidesznyikek hatalmát és Orbániát azoknak, akik a hazug ígéretekkel túlhatalmat szerzett, – anakondává nőtt- párt kampányát tovább folytatva, ilyen pitiáner, és (mert egy tragédiával általuk összefüggésbe hozott, és gyermeket felhasználó) etikátlan reklámfogáshoz folyamodnak.
dr.G y ö r k y Zoltán